Eddig sem volt nagy titok, hogy a skandináv országokban az életszínvonal és az általános megelégedettség miatt az emberek nem azon rágódnak reggeltől estig, miből fognak megélni a következő hónapban, hanem lehetőségük nyílik nagyobb látószögben figyelni a világ változásait. Ennek egy szép példája az április 24-én megrendezett Copenhagen Fashion Summit, a fenntartható divat képviseletében megrendezett szakmai legek csúcstalálkozója.
Az esemény fő támogatója nem más, mint a dán koronahercegnő, Mary Elizabeth Donaldson. Ruhája – melyet a dán Design Remix tervezett számára – vadiúj volt, anyaga azonban szigorúan újrahasznosított, zipzára pedig egy régi darabból való. Egy ökodámának méltónak kell lennie ahhoz, amit képvisel, naugye.
A CFS már csak azért is a világ egyik legjelentősebb, a fenntartható divattal foglalkozó találkozója, mert több mint ezer kreatív igazgató, politikus és divatipari döntéshozó jelent meg rajta, többek között Marie-Claire Daveu is, aki a Kering csoport fenntarthatósági igazgatója és tulajdonosa – magáénak tudhatja a Stella McCartney-t, a Guccit és többek között a Saint Laurent-t is, tehát elég jelentős befolyással bíró személyiség. (Azt hiszem, el tudnám viselni, ha pl. a Gucci felett kéne anyáskodnom!) Daveu céljai közé tartozik 2016-ig a brandek teljes átállítása a fenntartható működésre, beleértve az anyaghasználatot, az ökocsomagolást, -bolthelyiségeket és -irodákat is. Mondandóját komoly üzletasszonyhoz méltóan zárta: „Staying silent and doing nothing is no longer acceptable”. /„Csöndben maradni és tétlenül ülni többé már nem elfogadható.”/
A finn Marimekko műanyag palackokból újrahasznosított poliészterrel is dolgozott. Ez már valami!
Livia Firth inkább az érzékenyebb lelkületűekre kívánt hatni drámai mondanivalójával. (Firth a Green Carpet Challenge megalkotója – mely mozgalom megnyerte magának a Guccit, Victoria Beckhamet és a Chopardot is, és amely a „green fashion”-t népszerűsíti.) Kifordított zakóban lépett az emelvényre, ezzel hívva fel a figyelmet az egy éve, a bangladesi Rana Plaza ruhagyár összeomlásának következtében elhunyt munkásokra, akikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Te már egy használat után is kimosod a ruhádat, ráadásul 60°C-on? Akkor Stella McCartney alaposan eldumálna veled! Egy új ruhacímkézési rendszer bevezetéséről, a Clevercare-ről szólalt fel, melyet a Ginetex-szel (a kezelési címkék tulajdonosa) együtt hoztak létre annak érdekében, hogy a divatot egy fenntarthatóbb irányba tereljék. A kevesebb mosás és nagyobb odafigyelés megóvja a ruhákat, és nem mellesleg vizet és energiát spórol. Vasalni meg csak akkor vasalj, ha egy zuhanó repülőn az életben utoljára még nőnek akarod érezni magad. (A férfiak is.)
Vanessa Friedman újságíró a New York Times-ban nemrégiben megjelent cikkében komoly kritikával illette az elavulásra épülő divatvilágot. – Jaj neki, ha egyszer egy, a kapitalizmust áldó multicég bérelte verőember elkapja! – Szerinte elfogadhatatlan, hogy a tervezők évente legkevesebb hat kollekcióval rukkolnak elő, a kiskereskedőknél pedig hetente cserélődik az árukészlet. A fenntartható divatfogyasztás megoldását a kapszula gardróbban látja. Az örök darabok alkotta ruhatárban mindig elférnek ugyan a szezonális kiegészítések, ugyanakkor az alapdarabok soha nem mennek ki a divatból. Milyen igaza van.
Nekünk itthon mit jelenthet ez? Annyi bizonyos, hogy a hazai tervezők is kísérleteznek újrahasznosított anyagok felhasználásával – a USE Unused tervezői 2008-ban újrahasznosított bambuszból és tejrostból készült textileket használtak.
És mi, vásárlók, mit tehetünk? Vanessa Friedman gondolatmenetét folytatva valóban egyre időszerűbb újraértelmezni a divat fontosságát, és talán át kéne helyezni a hangsúlyt az örök és múlhatatlan darabokra, melyeket még mindig egyszerűbb szezonális trendekkel kiegészíteni.
Chanel kis feketéje sem véletlenül vált örök favorittá.
Copenhagen Fashion Summit 2014 from Nordic Fashion Association on Vimeo.
