Sokszor mondják, hogy oda kell figyelni a fiatalokra, mert az ő kezükben van a jövő alakulása. Az Y és Z generációról szóló kutatások, riportok és cikkek zápora kopog a homlokunkon, melyekben előszeretettel emlegetik az ifjúságot flegma virtuálzombikként, akik utálnak olvasni és hatalmas egójuk beragyogja az egész világhálót.
A kutatási eredményeket megcáfolni nem kívánom, de az alábbi bejegyzésben egy olyan helyre nyújtok betekintést, amely zöld oázisként tűnik ki a közösségi hálók és a poroszos oktatási rendszer alkotta sivatagból.
A Sashalmi Waldorf Iskolánál tett látogatásomkor arra voltam kíváncsi, hogyan viszonyulnak a mostani waldorf-diákok a fenntarthatóság kérdésköréhez. (Már csak azért is hozzájuk fordultam, mert az állami iskolákban az a legzöldebb tevékenység, mikor évente egyszer elzavarják a kölköket papírt gyűjteni. Tisztelet a kivételnek.) Nyolc évem nagy részét – waldorf diákként – kreatív, optimális esetben a szabadban eltöltött tevékenységekkel töltöttem. Az iskola egyik különlegessége, hogy a tananyag részét képezi a hagyományos órák mellett a festés- és rajzóra, kézimunka, fafaragás és kertművelés.
Sok minden változott azóta, hogy csámpás kamaszként kisétáltam a zöld kiskapun. Hogy emlékezetemet felfrissítsem, a hetedikes osztály felét (a másik fél kézimunka órán alkotott) elkísértem kertművelés órára a fiatal és nagyon lelkes tanárnőjükkel, „Krisztinénivel”. A kora tavaszi idillt kihasználva a közeli Kiserdőbe mentünk, ahol a fiúk feladata a vékony, kidőlt fák begyűjtése és feldarabolása, a lányoké virágkeresés volt. A faanyag az iskola kerthelyiségében kialakított ágyások széleihez, a kis virág – kis téli zöld meténg – pedig ültetni valónak kellett.
Az első és legszembetűnőbb jelenség az volt számomra, hogy a fiatalok együtt, egymást segítve álltak neki megoldani a felmerülő feladatokat. Ezután pedig azt sikerült realizálnom, hogy korosztályukat megszégyenítve, örömüket lelték a munkák elvégzésében. (Az én öcsém most 15 éves, állami iskolákba jár, mióta elhagyta az ovit, és bátran kijelenthető róla, hogy csak akkor állna neki kertészkedni, ha a gépét kilógatnám az ablakon. Vagy még akkor sem.)
A Krisztivel történt beszélgetés közben az is kiderült, hogy az iskola udvarán lévő sziklakerteket és a veteményest is a gyerekek készítették, és a kertművelés része a jól megérdemelt piknik is, mikor a beérett zöldségeket az óra keretén belül jóízűen megebédelik. Összegzésként tehát kijelenthető, hogy az elsődleges szempont nem a száraz tudnivalók betanítása – vetésforgó, mikor metszd a rózsád –, hanem a közösségi tevékenység élménye és a munka eredményében való öröm. A természetben történő bárminemű foglalatosság pedig indirekt módon pozitívumként rögzül, tehát a most tizenéves gyerkőcök nagy eséllyel lesznek természetszerető (és a környezetükre odafigyelő) felnőttek. – Szüleik körében nagy népszerűségnek örvend a Hangák mozgalom, melynek lényege, hogy hazai és környezetbarát gyártókkal együttműködve árusítják a tisztító- és ápolószereket. A Hangák jelen van az iskola vásárain, de online is lehet rendelni tőlük.
Hogy jobban belelássak a srácok gondolataiba, arra kértem őket, rajzolják le, szerintük hogyan fog kinézni a világ, ha
A – az emberi tevékenység nem változik meg a Földön;
B – az emberi tevékenység/lét valamilyen oknál fogva jelentősen módosul. Alternatív jövőképek is rajzolhatók.
A választást és a kész művet szóban is meg kellett indokolni.
Lássuk hát a rajzokat!
Kibontakozó növényvilág két ötödikes lány rajzán
A fenti rajz készítője hatodikos fiú létére töredelmesen bevallotta, hogy nagyon szereti a Mi lenne, ha... ? sorozatot, és itt azt a lehetőséget ábrázolta, mikor a Föld kikerül a Naprendszerből. A légtéri gázok folyadékká fagyva, meteorként csapódnak be a talajba, az életben maradt embereknek pedig nem lenne más esélyük, csak a geotermikus energia.
Elég durván hangzik!
Alul egy hatodikos lány rajzát láthatjuk a globális felmelegedés okozta vízszintemelkedésről.
Fent: "Az lenne a legjobb, ha az egész emberiség kihalna!" Hetedikes fiú rajza az eldzsungelesedett Eiffel-toronyról.
Lent: nyolcadikos lány rajza a hegyoldalba felszerelt napelemekről, melyek energiával látják el a várost.
A két hetedikes fiú nem sok szépet ígér nekünk.
Lent: "Azért ezt választottam, mert ezzel a hangulattal lehet izgalmasabb rajzokat készíteni." Ez is egy fontos szempont, és azt hiszem, egyet kell értenem vele.
Nyolcadikos lányok lehangoló jövőképe.
Fent: a nyolcadikos lány (aki nem mellesleg saját patkánnyal rendelkezik) arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek bele sem gondolnak, mekkora hatással vannak az ártatlan élőlényekre.
Lent: hetedikes lány rajza arról, hogy a globális helyzettől függetlenül először mindenki a saját háza táján tartson rendet. Az esővíz összegyűjtésével és komposztáló kialakításával ez nem is olyan nehéz.
A suli kapuját immár csámpás felnőttként elhagyva arra jutottam, hogy a Z generáció nem minden tagja üresfejű, kefehajú vagy éppen seherezádé ruhás netfüggő zombi. Olyan fiatalokkal és közösséggel találkoztam, akik saját gondolatokkal rendelkeznek, és még sokat tehetnek a világ változásaiért.
